Talán lehetnék valaki más. Talán születhettem volna máshová, élhetnék máshol, mással, máshogyan…Megváltoztatható-e a jövő? Nem tudom, de őszintén szólva jobban érdekelne, hogy meg tudom-e változtatni a múltat…Egyetlen pillanat, egyetlen varázsszó, tudom, melyik az a pillanat, csak tudnám, mi az a szó...

Eszembe jutsz néha, amikor reggel, félálomban azon gondolkodom, mi is a valóság. Hiszen az elmúlt néhány órát veled töltöttem, annyira Te voltál, annyira eleven volt minden. De valamiért mindig félbeszakad, mindig felébredek, mielőtt megváltoztathatnám…az életem.

Reggel 6 óra. Kapkodva rángatom magamra a ruhákat. Szerencsére van még vasalt blúzom, délután tárgyalás lesz, remélem, minden simán fog menni. Még van 9 perc az indulásig, és ez a 9 perc csak az enyém. Belenézek a tükörbe: . Most nem sminkelek, majd edzés után. Most önmagam tükörképe vagyok. Fáradt arc, karikás szemek. Még  2 perc,és indulni kell.

A busz 6.14-kor jön, már kitapasztaltam. Tudom, mikor kell elindulni, mikor ér be a végállomásra, tudom, hogy 4 percem van a csatlakozásig. A villamoson nincs fűtés, de szerencsére csak két megálló…Leszállok, a pékség már nyitva van, beleszippantok a levegőbe, pogácsaillat…megveszem a joghurtom, edzés előtt kell a fehérje.

6.45. A biciklin ülök. A lányokat mellettem nem ismerem, de már tudom, hogy a főnökük meleg, és azt is, hogy a legutóbbi céges bulin mi történt. Megszólal a zene, és körülöttem minden elcsendesül..

Este 8 óra. Egy étteremben ülök. A saláta mellé jófajta rosét kortyolgatok, elégedett vagyok, tárgyalás kipipálva, prezentáció leadva. Persze az új lány megint kötekedett, a helyemre pályázik…legközelebb még határozottabb leszek, én vagyok az idősebb, a tapasztaltabb…32 éves vagyok. Ez az este most az enyém. Ez az én életem. Az én életem? A sminkem kicsit elmosódott, de még így is jól elrejti a fáradt arcot, a karikás szemeket.

Pincér, még egy pohár rosét!